47.660103868645, 19.080768683695
Vitályos Eszter országgyűlési képviselő emlékbeszéde, teljes terjedelmében:
"Drága Szentendrei Barátaim! Mi mind, akik ma itt vagyunk, tudjuk, hogy miért jöttünk ma el! Így most nem arról kell beszéljünk, hogy itt vagyunk, hanem arról, hogy itt maradunk-e, hogy itt leszünk-e holnap, jövőre, 20 év múlva, a gyermekeink, unokáink pedig itt lesznek-e 100 év múlva. Hitem és meggyőződésem drága barátaim, hogy mi itt leszünk. Lobog bennünk a tűz, MI MARADUNK!
Amíg a magyarság húsbavágó, könnyekig ható fájdalma fölött hajtunk ma fejet, addig innen nem messze, egy deportált zsidó családtól elkobzott, fényűző villában, az emlékezés helyett éppen egy születésnapot ünnepelnek. Furcsa és profán az élettől, hogy Gyurcsány Ferenc születésnapja éppen a diktátum megkötésének napjára esett. Azért beszélek erről, mert emlékezhettek rá, hogy a hazai baloldal vezére annak idején, a saját maga által Magyarországnak ásott halógödör alján azt mondta: „El lehet innen menni! Itt lehet hagyni Magyarországot, csak tessék!” Most és minden évben, sőt, ha kell, minden nap megüzenjük a nemzetünkre rontó, zsoldos árulóknak: hogy lobog bennünk a tűz, MI MARADUNK!
Az István a király rockoperában van egy rész, amikor a táltos előrevetíti hazánk lehetséges sorsát, azzal hitegeti és édesgeti a népet, hogy ha Koppányt választják fejedelemnek, akkor; „Mohácsnál győzni fogunk, Dózsa lesz György királyunk, nagy hatalom századokon át. Rákóczi világot hódít, Kossuthhal valóra válik a Duna menti köztársaság.” Ma már tudjuk, hogy mindez nem így lett. Századokon át nem nagy hatalom, hanem vér és veríték jutott a magyar nemzetnek. Vér és veríték, de mindig tisztes helytállás, küzdelem és az Isten kegyelme. Ha elődeink visszafordultak volna a nehézségekben, ha itt hagyták volna Magyarországot, akkor ma még eme kicsiny hazánk sem volna. De ők maradtak. Maradtak Mohács után, maradtak Arad után, maradtak Segesvár után és maradtak Trianon után is. Dönthettek és a nemzet mellett döntöttek. Ahogyan bennük is; lobog bennünk a tűz, MI MARADUNK!
A helyzet ma sem jobb és nem is könnyebb. Nemzetünkre ma nem kardokkal és íjakkal rontanak rá, hanem woke-ideológiával, hamis tanokkal és politikai zsarolással. Megpróbálják szétzúzni a közösségeinket, éket verni közénk, megingatni minket az egymásba vetett hitünkben és bizalmunkban és azt remélik, hogy akkor majd mi is hazátlanná válunk. De tévednek! Ugyanis hazátlanná két módon válhat az ember: önszántából vagy erőszakkal. Tőlünk erőszakkal vették el Erdélyt, Kárpátalját vagy a Dél-vidéket. Tudjuk milyen fájdalom, ha elszakítanak szülőt, testvért vagy barátot. Vésse tehát az eszébe mindenki Brüsszeltől Washingtonig, hogy mi önszántunkból sosem leszünk hazátlanok, soha nem adjuk fel az országunkat és soha nem mondunk le ötmillió külhoni testvérünkről! Lobog bennünk a tűz, MI MARADUNK!
Tán nem is élnek már, akik emlékeznek az első világháború borzalmaira és kevesen vannak, akik megélték a másodikat. A nyugat elfelejtette, de mi nem felejtettük el. Nem is tudtuk volna, hiszen 56-ban emlékeztettek minket arra, hogy milyen is, ha fegyvert fognak ránk. Ezért állunk a béke oldalán. Mi vagyunk a nemzet, amely évszázadok óta őrzi a békét és táplálja az összetartozás lángját. Mi vagyunk azok, akiknek a hazánk, az otthonunk és a gyermekeink jövője fontosabb a saját életünknél is. A hazátlanok, az önmegvalósítók és az Isten természeti törvényeire fittyet hányók ideig-óráig pöffeszkednek csupán, de Magyarország örök! Örök, mert lobog bennünk a tűz, MI MARADUNK!
Drága Barátaim! Ez a tűz adjon erőt nekünk a feladathoz, amely ránk vár a következő egy évben. Nem lesz sem egyszerű, sem könnyű, sem nyugodt időszak. De ahogyan a hazánkat, úgy szeretjük a Pilis-Dunakanyart és Szentendrét. Ahogy a hazánknak vannak hősei, úgy nekünk is vannak. Dumtsa, Kucsera, Tolonics. Ennél a tűznél emlékezzünk! Emlékezzünk rájuk és arra, hogy mi a tét. Vagy tort ül felettünk az igazságtalanság vagy erőt merítünk belőle és megvédjük az országot, az otthonunkat, megvédjük Szentendrét. Arra kérlek benneteket, ezeket a lángokat nézve, akár a tisztítótűzben, bánjuk meg azokat a vétkeinket is, amelyeket egymás ellen elkövettünk. Tudom, hogy nem mindig hisztek egymásban, de szeretném, ha tudnátok, hogy én hiszek bennetek, ti pedig hittetek bennem, ezért arattunk óriási győzelmet tavaly és ezért fogunk óriási győzelmet aratni jövőre is! Választhatunk; Megvédjük Szentendrét az igazságtalanságtól vagy tétlenül nézzük, ahogy ebek harmincadjára hullik? Merünk-e újra hinni egymásban és közös erővel ledönteni a hamis próféták szobrait? Barátaim! Megyünk vagy maradunk? Látom a szemetekben a választ! Lobogjon hát a tűz… mert MI MARADUNK! MI MARADUNK!"
