Mány, Hősi emlékmű parkja

Szinte mindenkinek mást jelent a szó: Trianon. Hiszen a bennünk kialakult kép függ attól, hogy mit tanított az iskolában a tanító, mit mondtak otthon a szüleink, mit hallottunk a barátainktól, milyen cikkeket és véleményeket olvastunk eddig erről, jártunk-e elszakított területen és beszélgettünk-e ott élőkkel, és hosszan folytathatnánk a sort.

Ami tény: 100 évvel ezelőtt, a világháborút lezáró békeszerződés-sorozat utolsó elemeként, a győztes hatalmak egy addig példátlanul igazságtalan diktátummal szétszaggatták a történelmi Magyarország területét és lakosságát. Nem a „meghódított területeket” vették „vissza”, hanem ezer éve színmagyar területeket dobtak oda más nemzeteknek, akik azóta is azon vannak, hogy az így kisebbségben lévő nemzettársainkat elnyomják, ellehetetlenítsék, életüket megkeserítsék. A győztesek oda adták hadizsákmánynak a történelmi Magyarország bányáit, iparát, közlekedését, nyersanyagforrását.

Ez a döntés 100 éve történt, de még mindig nem mondták ki hivatalosan a győztesek utódai, hogy igazságtalan volt, nem kértek hivatalosan bocsánatot. És ami még fájóbb: az elszakított területek magyarjai mindmáig még azt az alapvető emberi jogot sem kapták meg, hogy kisebbségi jogaikat szabadon gyakorolhassák, nemzettudatukat és hagyományaikat szabadon ápolhassák. Pedig ezeket a diktátumban a kedvezményezett országok akkori vezetői megígérték! Mi mindent be kell tartsunk – ők szinte semmit.

Amiért fontos minden évben erről megemlékezni, az ennek a ténynek a világ elé tárása. Nem visszakövetelnünk kell az elcsatolt területeket, hanem megkövetelni az alapvető és megígért jogait a magyaroknak. Ebben a szellemben gyásznap Trianon évfordulója, és egyben ebben az értelemben a nemzeti összetartozás napja. Összetartoztunk ezer éven át, és ma is összetartozunk. Lájkoljuk, és együttérzésünkben megosztjuk a közösségi médiában az összes elénk kerülő kisebb-nagyobb igazságtalanságot, szolidaritásból a profilképeinket is megváltoztatjuk akár más országokban történt szomorú események miatt is. Június 4-én is mutassuk ki együttérzésünket és kiáltsuk világgá, hogy egy egész nemzetet ért igazságtalan ítélet Trianonban, és hogy azóta se kapták meg jogaikat az elszakított magyar testvéreink!

***

Megemlékezésünkön részt vett és beszédet mondott Tessely Zoltán, térségünk országgyűlési képviselője.

A program további résztvevői és segítői:
Benedek András, Czirkelbach Erzsébet, Fazekas Orsolya, Hársfadombi gyerekek és barátaik, Horváth Erzsébet, Illés Richárd, Kristek András, Kürti Bori, Tőkés Veron, Ugron Zoltán, Véssey Vera. Az eseményt Vincze Zita gyönyörű kézzel festett gyertyái tették ünnepélyesebbé, melyek közül az egyik a Nagymagyarország térképen Mány helyén, a másik testvértelepülésünk, Mezőbánd helyén állt.