Budapest Normafa Szent Anna kápolna

Wass Albert:

                ÜZENET HAZA

 

  Üzenem az otthoni hegyeknek:

  a csillagok járása változó.

  És törvényei vannak a szeleknek,

  esőnek, hónak, fellegeknek,

  és nincs ború, örökkévaló.

  A víz szalad, a kő marad,

  a kő marad...

 

  Üzenem a földnek: csak teremjen,

  ha sáska is rágja le vetését,

  ha vakond túrja is gyökeret.

  A világ fölött őrködik a Rend,

  s nem vész magja a nemes gabonának,

  de híre sem lesz egykor a csalánnak.

  A víz szalad, a kő marad,

  a kő marad...

 

  Üzenem az erdőnek: ne féljen,

  ha csattog is a baltások hada.

  Mert erősebb a baltánál a fa,

  s a vérző csonkból virradó tavaszon,

  Újra erdő sarjad győzedelmesen.

  S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

  a gyilkos vasat rég felfalta már

  s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

  hasznos anyaggá vált a föld alatt...

  A víz szalad, a kő marad,

  a kő marad...

 

  Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

  ha egyenlővé teszik is a földdel,

  nemzedéknek őrváltásain

  jönnek majd újra boldog építők,

  és kiássák a fundamentumot,

  s az erkölcs ősi hófehér kövére

  emelnek falat, tetőt, templomot.

 

  Jön ezer új Kőmíves Kelemen,

  ki nem habarccsal és nem embervérrel

  köti meg a békesség falát,

  de szentelt vízzel és búzakenyérrel,

  és épít régi kőből új hazát.

  Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

  a fundamentum Istentől való,

  és IstentőI való az akarat,

  mely újra építi a falakat.

  A víz szalad, de a kõ marad,

  a kő marad...

 

  És üzenem volt barátaimnak,

  kik megtagadják ma nevemet:

  ha fordul egyet újra a kerék,

  én akkor barátjuk leszek,

  és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

  Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,

  és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

  a víz szalad, de a kő marad,

  a kő marad...

 

  És üzenem mindenkinek,

  testvérnek, rokonnak, idegennek,

  gonosznak, jónak,

  hűségesnek és alávalónak,

  annak, akit a fájás űz, és annak

  kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:

  vigyázzatok és imádkozzatok!

  Valahol fenn a magas ég alatt

  mozdulnak már lassan a csillagok,

  s a víz szalad, és csak a kő marad,

  a kő marad...

 

  Maradnak igazak és jók,

  a tiszták és békességesek,

  erdők, hegyek, tanok és emberek.

  Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

 

  Likasztják már fönn az égben a rostát,

  s a csillagok tengelyét olajozzák

  szorgalmas angyalok.

  És lészen csillagfordulás megint,

  és miként hirdeti a Biblia:

  megméretik az embernek fia,

  s ki mint vetett, azonképpen arat,

  mert elfut a víz, és csak a kő marad,

  de a kő marad.