Budapest

A színház társulata és dolgozói összegyűltek a Nemzeti Színház előtti hajóorrban. Erre az alkalomra fellobbantottuk a park tavában lévő 3 fáklyát, valamint mécseseket gyújtottunk és nagy Magyarország alkazatba helyeztük a földre őket. Vidnyánszky Attila igazgató úr emlékező szavai után, Szabó Sebestyén László, a színház fiatal művésze lant kíséretére együtt énekeltük a "Hazám, hazám, csendes hazám" kezdetű Kátai Zoltán dalt. Majd elénekeltük a Himnuszt, a Szózatot, a Székely Himnuszt, a Boldog Asszony Anyánk-at, és elmondtunk egy Miatyánkot hazánkért, magyar testvéreinkért szerte a Kárpát medencében és a nagy világban. Közöttünk is sokan vannak, akik az elszakított területekről származnak. 

Amikor vége lett, sokáig senki sem tudott megszólalni, csak némán álltunk perceken keresztül, sokunk szeméből kicsordult a könny.

A Nemzeti Színház így emlékezett.

Felemelő pillanatokat éltünk át, olyan pillanatokat, amikor tényleg egyszerre dobban a szív és mindnyájan egyre gondolunk. Itt vagyunk, megmaradtunk, az elmúlt 100 év bebizonyította, hogy erősek vagyunk. Életre ítéltettünk. Amen