48.106450023026, 17.784801375448
Mi is meggyújtottuk az Összetartozásunk Tüzét Trianon szomorú, 100. évfordulóján, 2020. június 4-én. A szomorúság helyett azonban inkább annak örültünk, hogy megmaradtunk, itt vagyunk, összetartunk és továbbra is magyarul énekelünk, álmodunk, szeretünk, táncolunk - magyarként élünk a szülőldünkön.
Hazám, hazám, csendes hazám! Bárcsak határid láthatnám!
Látom füstjét, de csak alig. Az ég alatt lengedezik.
Az ég alatt, a föld színén Olyan árva nincsen, mint én.
Az ég alatt, a föld színén Olyan árva nincsen, mint én.
Testvér, mikor az úton jársz, Szíved fáj-e, ingem nem látsz?
De ha fáj es, mit tudsz tenni? Egyszer ennek így kell lenni.
Egyszer ennek így kell lenni, Ketten két útra indulni,
Meg kell egymástól válani, Meg kell egymástól válani.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Egyszer így volt, de már más van: Őrtüzeink lángja lobban.
Megmaradtunk s összetartunk, Teremtőnkhöz fohászkodunk:
Égi Atyánk, nézz le reánk, Áldásodat küldd mireánk!
Magyarok Boldogasszonya, Ne hagyjál elveszni soha!
Égi Atyánk, Égi Anyánk, Vigyázzatok mindig reánk!
Éltessétek a népünket, Az igaz magyar embereket!
